Aki járt már dohos régi épületben, vagy látott sóvirágtól tarka falat, az érti, miért van szükség a falak megelőző vízszigetelésére.  De a belső terekben tapasztalható dohszag, rossz levegő forrása nem csak a falakból kipárolgó páradús levegő lehet. Ha a padlónk alatt nincs vízzáró réteg, onnan is nedvesedhet a helyiség. A talajpára elleni szigetelés elégtelenségének a jele például a felgörbülő fa padlóburkolat, a parketta-szegélylécek körüli párásodás és penészedés.

Örök téma a lapos, vagy nagyon enyhe hajlásszögű tetők szigetelése is. A zöld tetők térnyerése pedig még inkább aktuálissá teszi ezt. De nem csak a kívülről befelé áramló nedvességre kell gondolnunk. A vizes helyiségeinknél, főleg ha például zuhanyfülkét építünk, belülről kifelé is el kell zárnunk a víz útját.

Nem szorosan vett vízszigetelési probléma: gyakran tapasztalhatunk olyan nedvesedést, aminek az eredete szerkezeti eredetű, a hőszigeteléssel, a fűtéssel lehet összefüggésben. A hőhidak is páralecsapódással járnak, amik részben az eddig soroltakhoz hasonló problémát jelentenek.

‍Beszéljünk először a FALAKRÓL

A talajban lévő nedvességet az épületek beton alapzata felszívja, és ha nincs vízzáró réteg az alap és a rá épített fal között, akadálytalanul tovább halad felfelé. (Aki emlékszik fizikából a kapillaritás jelenségére, az nem csodálkozik, hogy akár egy-két méter magasra is felkúszik a nedvesség.)

A nedves közegben aztán megjelenik a penész, egészségtelenné téve a helyiség levegőjét. A vízzel átitatott fal hőszigetelő képessége is alacsonyabb, és nem is néz ki nagyon jól: a felázás körvonala nem szokott egyezni a lakberendezési elképzelésekkel, a penész is elszíneződéssel jár, és ha jó erős, párazáró vakolat került a felületre, az is jó eséllyel leválik.

Új ház építésénél (építtetőként) nincs sok dolgunk ezzel. Szerencsére a falak alsó vízszigetelése mélyen beépült a szakmai gondolkodásba, nincs olyan szakember, aki bármilyen okból kihagyná. Arra persze nem árt figyelni, hogy jó minőségű anyag kerüljön a ház alá, gondosan, hézagmentesen illesztve.

Régebbi épületeknél az egyik leggyakoribb problémát jelentik a nedves falak. Ez nem is mindig a szigetelés hiánya miatt van, a 20. század első felében már kátrányos vagy kátránypapíros rétegre állították a falakat. Ezek azóta viszont elöregedtek, gyakran megsérülhettek. De szerencsére, ha a az épület szerkezetileg szilárd, van megoldás, bár kíván némi áldozatot anyagilag, munkaráfordításban, esetleg kompromisszumokat is kell kötnünk.

Sokszor már az épület körüli vízelvezetés is jelentősen javít a helyzeten.

• Egy szakszerűen, kavicsréteg alá elhelyezett alagcsövezés (dréncsövezés) az alaphoz kerülő víz mennyiségét a töredékére csökkenti. Ezt akkor is érdemes megcsinálni, ha más utólagos falszigetelési eljárást is alkalmazunk.

• Teljes vízzárást ad a lemezbesajtolás. Az eljárásnál a fal egyik vízszintes fugájába kívülről nagy erővel korrózióálló fémlenmezt tolnak be nagy erővel. 50 cm-rel a talaj szintje felett alkalmazható, ezért igazából akkor ad jó eredményt, ha a lábazat legalább ilyen magas. A besajtoláshoz egy kis helyre is szükség van, ezért szorosan egymás mellé épített házak szomszédos falainál nem alkalmazható.

• Az elektroozmotikus eljárás a fal (alap, lábazat) és a körülötte lévő talaj elektromos polaritását fordítja meg, ezáltal a nedvességáramlás iránya ellentétes lesz.

• Az injektálás kémiai eljárás. Nagyon egyszerű, de a hatékony kivitelezése nagy pontosságot igényel. Lényege, hogy a talajszinthez minél közelebb, kb 10 cm távolságra egymástól egy vízszintes sávba ujjnyi vastag lyukakat fúrnak. Ezekbe aztán folyékony vagy pasztaszerű anyagot juttatnak, amely a falba szivárogva és kikeményedve egy vízzáró réteget képez. A lyukakat aztán tapaszolják-glettelik.

Régi épületek felújításánál, ahol gyaníthatóan nem sértetlen a vízszigetelés, ajánlott lehetővé tenni a falakban lévő nedvesség elpárolgását, páraáteresztő (lélegző) belső vakolat alkalmazásával. Ezek ma már kiváló esztétikai minőségben elérhetők (régebben az ezekkel készített felület a vízzáró vakolaténál sprődebb, durvább volt).

ALJZATOK

Kevesebb szó esik a talajpára elleni védekezésről. (Ez gyakorlatilag az alsó szinti járófelületek alatti párazárás.) Még két-három emberöltővel ezelőtt emelt épületeknél is, amikor a falszigetelést már alkalmazták, ez még rendre kimaradt a technológiából. Szerencsére ez is része napjaink építési kultúrájának, párazáró réteg nélkül nem készül lakóépület. Itt viszont jóval nagyobb technológiai fegyelemre van szükség, a nagyobb felületek, a tagozatok, sarkok, szinttörések mindegyike egy-egy hibalehetőség.

A padlók vízszigetelésére egyrészt (tekercsben kapható) szigetelő lemezeket, másrészt pedig úgynevezett kenhető szigeteléseket (kenhető fóliákat) alkalmaznak.

A szigetelő lemezek beépítésénél nagyon fontos, hogy a megfelelő átfedések meglegyenek, illetve az átfedéseknél a rögzítési technológia hibátlanul legyen kivitelezve, máskülönben a nedvesség utat talál magának. Erre meleg hegesztést, hideg (vegyi) hegesztést, vagy ragasztást alkalmaznak. Ugyanígy fontos, hogy a sarkoknál, töréseknél hézagmentes legyen az illeszkedés.

A vízszigeteléshez felhasznált anyag kiválasztása épületszerkezeti ismereteket igényel, ahova elég két réteg vékonyabb „kenhető fólia”. Ahol viszont számottevő feszültségek vannak, számottevő mozgásra lehet számítani az aljzat és a burkolat között, feszültségkiegyenlítő lemezre lehet szükség.

Fontos, hogy a padlók és a falak alsó vízszigetelése egybefüggő rétegként készüljön el. Ahol ezek nem egy szintben vannak (például régi házaknál, utólagos szigetelésnél), ott össze kell kötni őket. Ha ez nem történik meg, a határukon fog megjelenni a talajból felfelé törekvő nedvesség.

A pincefalak szigetelése a padlók szigeteléséhez hasonló anyagokkal történik, bár itt fontos, hogy a kenhető szigetelés függőlegesen is felhordható legyen.

Zuhanyfülkék, vizes helyiségek falainak függőleges szigeteléséhez is egy- vagy kétkomponensű kenhető szigetelőanyagok kaphatók. Tökéletes zárást biztosítanak, de a sarkok, tagozatok kialakítása külön figyelmet igényel. Ezekre a helyekre szükségesek a hajlaterősítő szalagok, rugalmas hézagkitöltők.

A jolly joker: szórt PUR szigetelés

A legújabb generációs szigetelőanyag a szórt poliuretán műanyag. Függőleges, ferde és vízszintes felületre is felhordható, hő- hang- és vízszigetelésre is megfelel. Mivel a feljuttatás után még dagad, kitölti a réseket, tagolt vagy sérült felületekre is alkalmazható. Van nyitott cellás (páraáteresztő) és zárt cellás fajtája, a nagyobb sűrűségű változatai járófelület alá is megfelelnek. Speciális berendezéssel, védőöltözetben, szélcsendben lehet csak felhordani.

PÁRALECSAPÓDÁS

Nem csak a vízzárás, de a hőszigetelés hibája is eredményezhet nem kívánt nedvesedést. Ahol az épület kialakítása olyan, hogy nagyobb külső felület tud áthűlni (pl. sarkoknál, ún. alaki hőhidak), vagy rosszul szigetelő réteg (pl. beton) van a határoló épületelem teljes keresztmetszetében, a fal e részei úgy áthűlhetnek, hogy a vele érintkező meleg levegő hirtelen lehűl, és kiválik belőle a vízpára. (A meleg levegő több párát tud felvenni, mint a hideg. Ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg egy frissen csapolt sörrel teli pohár falán.) De a szakaszos fűtés is ilyen párásodást okozhat, ha az úgynevezett harmatpont alá hűl a fal belső felülete. Ez egy 21 Celsius-os helyiségben, az átlagos 50%-os légnedvességnél 10 Celsius körül van.

A lakóterünkben így megjelent víz a fal szerkezetét ugyan nem roncsolja, de minden más negatív hatása megvan: kedvező körülményeket nyújt a penészgombáknak, leválhat miatta a vakolat, elszíneződik a felület.

A védekezés egyik lépése, hogy gyakran szellőztetünk (a benti párás levegőt szárazabb kintire cseréljük), annyira felfűtjük a tereket, hogy a falak ne legyenek hidegek. De ha biztos, végleges megoldást keresünk, azt csak a hőhidak megszűntetésével – vagyis hőszigeteléssel – érhetjük el.